SEGÍTŐ NAGYPAPA

Talán emiatt is, rengeteg szeretet van bennem, jelentkeztem az Otthon Segítünk Alapítványhoz, önkéntes segítőnek. Azért ehhez az alapítványhoz, mert ez olyan családokon segít, ahol legalább egy, iskolás kor alatti gyermek van, s a felnőttekből épp elegem volt, a gyerekek pedig egy-egy csodavilág.

Már a tanfolyamot is nagy érdeklődéssel vártam, hisz a megszerzett információkból és az elvégzett tréningből ki kellett, hogy derüljön, hogy jól választottam-e, és nem csak lelkes vagyok, hanem képes is leszek ellátni a feladatomat. Sokáig vártam az első családra, hisz egy meglett férfit nehezen tudnak elképzelni kisgyermekek mellé, idegenként. Nagyon örültem, amikor végül megkaptam.

Az első látogatás után kettős érzéssel mentem haza, mert örültem, hogy segíthettem, de szomorúsággal töltött el, ahogy ez a fiatal család is, ahelyett, hogy élhetné a normális, konszolidált életét, kénytelen nap, mint nap szembenézni, nem mindennapi nehézségekkel, és idegenek barátságára szorul. Ez, talán minden alkalommal így lesz majd, amíg meg nem szokom. Vajon meg lehet? Kezdem hinni, hogy ennél a fajta munkánál, minden alkalom „első” lesz. Ma már tudom, hogy így van. Minden segítő napon azzal a boldogságérzéssel térek vissza a saját otthonomba, hogy tudtam segíteni valakinek, hogy nem csak családi érzéseket adtam, hanem kaptam is. Minden nap, újra megtanította nekem, hogy a segítségnyújtásnak nem feltétlenül a konkrét segítő magatartás a nehézsége, hanem részévé válni kicsit is akár annak, ami nap, mint nap, hozzátartozik egy fiatal, rászoruló család életéhez. Örülök, hogy jelentkeztem, és szerencsésnek érzem magam, hogy szükségük van rám!

ERNŐ